Színésznőnek lenni a legfelemelőbb és legteljesebb hivatás, amit választhattam magamnak, ugyanakkor egy rendkívül nehéz pálya, és állandó érzelmi hullámvasút. Kb. 40 éves koromig újabb és újabb szerepekbe bújtam, ami messzire vitt ugyan, de nem csak jó értelemben. Azért választottam a színészi pályát, mert mindig is szerettem adni. A színészet csodálatos mesterségén keresztül mi színészek nem csak adunk és tanítunk, hanem segítünk is az embereknek: megismerni önmagukat. Színészet, dráma, film, vagy színház nélkül az emberek nehezen tudnának kapcsolódni másokhoz és önmagukhoz, a művészet által pedig kiszakadhatnak olykor a fájó valóságból anélkül, hogy fel kellene adniuk legalapvetőbb szükségletüket: a biztonságot.

Abszurd módon azonban a biztonság pont nekünk, művészeknek nem létezik, mert a szórakoztatóiparban és a filmiparban szinte semmire nincs ráhatásunk, ráadásul pillanatok alatt felkapják, majd elfelejtik az embert. A színészet kihozta belőlem a legjobbat, de a showbiznisz nem. Idővel és azzal, hogy túl sokat adtam, lassan és láthatatlanul lemerültem, és elkezdtem szem elől veszíteni, hogy miért is választottam az előadóművészi pályát. Rá kellett jönnöm, hogy a túlhajszolás, a megfelelési kényszer (people-pleasing) nem vezet boldogsághoz sem engem, sem mást. Arra csak a valódi, mély, személyes kapcsolatok és az Önelfogadás képes. Ismert emberként és selfmade woman-ként eltartott egy darabig, mire rájöttem, hogy erősnek tűnni nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindig erősnek is kell lenni. Minél inkább próbálom ugyanis elrejteni a gyengeségeimet, azok annál inkább láthatóvá válnak.

Évekkel ezelőtt, miután először láttam Brene Brown: A sebezhetőség hatalma c. TED-előadását, rájöttem - akárcsak ő-, hogy pont ez az, amit egész életemben próbáltam elkerülni: hogy gyengének lássanak. Ma már tudom, hogy nem szégyen gyengének vagy sebezhetőnek mutatkozni, különösképpen akkor, ha olyan iparágspecifikus stressznek van kitéve az ember, mint az előadóművészettel járó életmód. Az állandó hontalanság, céltábla lét, az éjszakai üzemmód lassan ugyanis lemerítik az embert, a külvilágnak való megfelelés kényszere pedig aláássa az önbecsülést, az önbizalmat, és alattomosan, észrevétlenül szakít el minket szeretteinktől, gyökereinktől és önmagunktól. Ezért számomra változtak a prioritások. Ma már a kevesebb több.

Életminőség

A tudomány bebizonyította, hogy az anyagi “jólét” csak rövid távú boldogságot nyújt, ellenben időt szánni arra, akit, vagy amit szeretsz, hosszútávon szolgálja a “jól lét” -edet. A hatalom hajszolása, tárgyak birtoklása és a felesleges javak felhalmozása nem érdekel.

A közösség hatalma

Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy tartozzunk valahová. Egy közösség részeként biztonságban érezhetjük magunkat. Ha csatlakozol egy csoporthoz vagy közösséghez (akár online, akár offline), amely osztozik az értékeidben, érdeklődési körödben, problémáidban vagy körülményeidben, az értelmet ad mindannak, amit teszel.

Szolidaritás

Vigyázni kell a túlzott segítségnyújtással. Amikor túlzottan önzetlenek vagyunk és állandóan segítünk másoknak, egy idő után ezt természetesnek vehetik és visszaélhetnek ezzel. Ha nem húzzuk meg a határainkat, gyorsan lemerülhetünk. Amikor másoknak segítek, mindig eszembe jut, amit a légiutas-kísérők mondanak, amikor biztonsági utasítást adnak a repülőn: "Mielőtt másokon segítenénk, először helyezzük fel SAJÁT oxigénmaszkunkat". Az öngondoskodás nem önzés vagy énközpontúság, hanem a felelős lét kulcsa. Az önmagunkért vállalt felelősség a legönzetlenebb dolog, amit tehetsz, mert azzal, hogy önállóan boldogulsz, nem válsz a környezeted számára nehézséggé, problémává.

Megelőzés, Megőrzés, Értékvédelem

Az élet hozhat váratlan eseményeket, ezért tartalékolni kell energiát a nehezebb időkre. A pihenés, a feltöltődés és a semmittevés nemhogy elfogadható, de kifejezetten ajánlott, főleg, ha Te is olyan területen dolgozol, ahol állandó bizonytalanság vesz körül. A betegségek megelőzése érdekében tett rendszeres öngondoskodás, mozgás, vagy saját otthonod és lakókörnyezeted rendben tartása fizikailag, mentálisan és anyagilag is meghálálja magát.

Fenntarthatóság: javítás, újrahasznosítás

Mindig is fogyasztói társadalom-ellenes voltam, és régóta tekintek a materiális javakra úgy, hogy a lehető leghosszabb élettartamot adjam nekik. A pénzügyekre való odafigyeléssel rengeteget spórolhatunk, segít önellátóvá válni, és nem függeni másoktól. A szelektív hulladékgyűjtés az újrahasznosítási folyamat első lépése. Ha kevesebb hulladékot termelsz, és megunt tárgyaidat új formában hasznosítod újra, az nem csak felszabadíthatja kreativitásodat, de jó érzéssel is tölt el.

Mivel legértékesebb erőforrásunk az idő, ezért személyes közreműködés révén rendszeresen részt veszek közhasznú és jótékonysági tevékenységekben:

Társasházi és Számvizsgálói lét

2019-ben vállaltam el-véletlenül- társasházunk Számvizsgáló Bizottságának Elnöki posztját, és egy új világ nyílt meg előttem. Olyan érdekes jogi, pénzügyi, gyakorlati és kommunikációs ismeretekre tettem szert, amiből azóta, folyamatosan, rengeteget tanulok. Havi 10 órát szentelek erre, társadalmi munkában.

Margit-negyed

2020 óta vagyok a Margit körút és környékének megújításáért felelős, Budapest II. Kerület Revitalizációs Programjának keretében a Margit-negyed Testület tagja.

MÉDIA

Van, hogy reklámozok általam kedvelt termékeket és márkákat, amiket mindig fizetett hirdetésként jelölök social média posztjaimban.