Megalakult a Társasházi Számvizsgálók Országos Egyesülete

Megalakult a Társasházi Számvizsgálók Országos Egyesülete

Osvárt Andrea

2022. október 14

A Társasházi Háztartás Szaklap interjúja Osvárt Andreával

A TSZOE célja, hogy felhívja a figyelmet a magyarországi társasházak helyzetére és problémáira, a számvizsgálókat és a tulajdonosokat pedig a lehető legtöbb módon segítse annak érdekében, hogy a lakóközösségek jól működjenek, a hazai ingatlanvagyon pedig gyarapodni tudjon. Az Egyesület elnökével beszélgettünk a tervekről.

THSZ: Hogyan kerültél a társasházkezelés világába? 

A: 2018-ban költöztem vissza abba a társasházi lakásba, ahol egyetemista is voltam. Ez egy amolyan hazatalálás volt, most is nagyon szeretek itt lakni, viszont a költözés után azzal szembesültem, hogy a házban nagyjából minden ugyanolyan állapotban volt, mint húsz évvel korábban. Az volt az általános vélekedés, hogy ennek a háznak nagy előnye az olcsósága, a nagyon alacsony közös költség, de ebből adódóan megtakarítás sem volt, tehát soha nem volt pénz semmire, a problémák meg egyre csak jöttek elő. 2019 májusában mentem el életem első közgyűlésére, ahol még azt sem tudtam, hogy mit jelent a napirendi pontok között az SZVB újraválasztása, de egy ponton elkezdtem egy kicsit piszkálni a közös képviselő hölgyet, szerintem egyébként nagyon egyenes kérdésekkel, amelyekre sajnos nem kaptam választ. Volt egyébként egy felsorolás is a meg nem valósult feladatokról, amit nem én gyűjtöttem össze, de a végén úgy éreztem, hogy bele kell állnom ebbe a konfliktusba, és indítványoztam a közös képviselő leváltását. Ezt egy későbbi közgyűlésen végül meg is szavaztuk, engem pedig ott a helyszínen a Számvizsgáló Bizottság elnökének választottak, és azóta is rendületlenül harcolok.

THSZ: Mindig is jellemző volt rád az, hogy nem nyugszol bele abba, ha valami nem jól működik, vagy a külföldön töltött éveid hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen a mentalitásod?

A: Aki élt külföldön, arról gyakran gondolják azt, hogy nagyobb rálátással rendelkezik és tudja, hogy hogyan működhetnének jól a dolgok. Ha ez így is van, az esetemben nem volt tudatos, bár a külföldön töltött évek mindenképp hozzájárultak ahhoz, hogy most ilyen ember vagyok. De a rálátásnál talán fontosabb, hogy én 24 évesen egyedül költöztem ki, és mindent magamnak kellett megoldanom, senkire nem vártam és a döntéseimért vállaltam a felelősséget. Egyébként amíg nem itthon éltem, én sem foglalkoztam a lakásommal, az albérlőm jól elvolt. időben fizetett és nekem ez elég volt, de ma már sokkal fontosabb számomra ez a kérdéskör.

THSZ: Több év után is a kezdetihez hasonló lelkesedéssel foglalkozol a társasházak kérdéseivel?

A: Igen, részben azért, mert egy megoldásorientált ember vagyok, és még bőven vannak megoldani való feladatok. Szeretem a modern megoldásokat használni, főleg a kommunikációs eszközöket, így a korábban említett közgyűlés után több olyan Facebook csoportba is beléptem, ahol közös képviselők csoportosulnak hol egymást kritizálva, de inkább egymást segítve. Illetve a Covid alatt pont belefért az időmbe, hogy elvégezzek egy online társasházkezelői OKJ-képzést is, így az elméleti és a gyakorlati tudásom is meglett.

Nagyon sok véleménnyel és emberrel találkoztam online ebben a facebook csoportban, többek között az eHÁZ alapítójával és tulajdonosával, Dén Mátyással is, akivel eleinte jókat csemegéztünk pár különösen izgalmas eseten, majd kiderült, hogy a társasházi téma nála is be van csípődve. Innen jutottunk el két évvel később a TSZOE -hez, amivel kapcsolatban nagyon bizakodó vagyok. A társasházi piac finoman szólva sem egy aranybánya, ennek megfelelően szinte senki nem foglalkozik ezzel a területtel, pedig ez nagyon fontos lenne. Úgy gondolom, hogy nem árt egy frissítés az érdekképviseletben, szükség van a fiatalokra, a korábbitól eltérő hozzáállásra. Szeretném hangsúlyozni, hogy mi nem azért jöttünk létre, hogy bárki más helyett megoldjunk problémákat, hanem azért, hogy megmutassuk, hogyan lehet megoldani őket. Ehhez vonzóvá fogjuk tenni a társasházzal kapcsolatos szerepköröket.

THSZ: Mi az Egyesület identitása, hogyan jellemeznéd magatokat?

A: Segítséget szeretnénk nyújtani azoknak a társasházi tulajdonosoknak és lakóknak, akik tehetetlenség-érzésben szenvednek, illetve szeretnénk feléleszteni a tulajdonosi szemléletet az emberekben. Ehhez kapcsolódik, hogy pont a napokban ért véget a Margit-Negyed TÁRSAS.ház nevű kísérleti lakóközösségi projektfejlesztő sorozatunk, ahol négy mentor foglalkozott négy társasházzal, rendszeresen beszélgetve azokkal a lakókkal, akik úgy érezték, hogy a dolgok nem mehetnek így tovább. Őszintén mondom, hogy szuperül sikerült és én is rengeteget tanultam ebből az egészből. Többek között azt, hogy sokszor még a szomszédok sem ismerik egymást és nem is tudják, hogy mennyi közös ügyük van, amelyeket évi egy közgyűléssel nem lehet megoldani. Ennek a felisméréséhez kell egy szemléletváltás, és ezzel egyesületi szinten is szeretnénk foglalkozni.

THSZ: Hogyan tudtok ehhez hozzájárulni?

A: Rengeteg tervünk van, a legfontosabb a kommunikáció és az edukáció. Ahhoz, hogy bármi változzon, szerintem tisztában kell lenni a probléma gyökerével, és itt sajnos mindig a pénzhiányhoz kanyarodhatunk vissza. Nem az a gond, ha a közös képviselő szeretne megélni abból, amiért megdolgozik, hanem hogy ezt sokszor nincs miből finanszírozni, mert az embereknek nincs elég bevételük. Ezen sajnos csak és kizárólag az állami szerepvállalás segíthetne, mert jelenleg felbecsülhetetlenül magas a tőkeigény, amivel a hazai társasházak műszaki állapotát megfelelő szintre lehetne hozni. Ugyanakkor a tulajdonosok és a lakók gondolkodásmódjának is meg kell változnia, nem lehet és nem is szabad arra várni, hogy majd valaki, jelen esetben az állam mindig minden problémánkat megoldja helyettünk. A nagy gondok mindig akkor történnek, amikor egyszerre szakad egy ház nyakába több felújítási munka, ami sokszor annak a következménye, hogy a közösségek egyáltalán nem fordítanak energiát a műszaki ellenőrzésre, így nem derülnek ki időben a problémák, csak akkor, amikor már elkerülhetetlen és tényleg nagyon drága a helyreállítás.

Ez a hozzáállás a társasházakban folyamatosan tetten érhető, például amikor a lomtalanítás után napokig nem törli le senki az összekoszolt falakat és a lift belsejét, mert „nem az én dolgom” alapon inkább várnak egy hetet a takarítóra. Tehát tényleg változnia kell a mentalitásnak, de rendeződnie kell a forráshiánynak is.

Mi alapvetően ez előbbi kapcsán tudunk segíteni például úgy, hogy átadjuk azt a lelkesedést tagjainknak, amivel mi a társasházzal való foglalkozást megszerettük. A cselekvés pszichológiai minősége ugyanis megváltozik, ha felszólításra történik. Márpedig „felszólítás-allergiám” nekem is van: nekem sincs kedvem akkor elvégezni a dolgokat, amikor muszáj, vagy ha valaki kiadja, hanem akkor, amikor én úgy döntök. Lehet egy ilyen fejben meghozott döntés a későbbi fejlemények kulcsa: én úgy döntök, hogy szívesen törlöm át a liftet és szívesen locsolom meg a virágokat, mert akkor szebb és tisztább lesz, ahol élek, és nem mutogatok másra, hogy az ő dolga lenne, és nem is kérem meg a szomszédot, mert ő felszólításnak érezné és úgy már neki is nehezére esne. Ez egy kommunikációs és gondolkodásmódbeli kérdés. Bízom benne, hogy a jó példa ragadós lesz és lassan mások is észreveszik, mennyi mindent tehetnek a saját lakókörnyezetükért és a saját életminőségük javításáért. Mert ez a mi életünk, igenis van ráhatásunk.

THSZ: A mostani energiaválság szerinted mennyire nyitotta fel az emberek szemét a karbantartás és a fejlesztések fontosságával kapcsolatban?

A: Sajnos egyáltalán nem, még mindig mindenki azt várja, hogy majd az állam oldja meg. Ez talán egy történelmi okokból rajtunk maradt szemlélet, mintha nem a mi dolgunk lenne a saját életünkért felelősséget vállalni. Ebben mondjuk szerintem – mindenféle politizálás nélkül – van része az államnak is, a rezsicsökkentés egy nagyon jó reklámfogás volt, de végső soron talán több kárt okozott, mint hasznot. Havi pár ezer forintot mindenki tudott spórolni rajta, de ez nem felújítási alapokba ment, most meg hétszer annyit kell fizetnünk a gázért, miközben a házak többségének elavult a hőszigetelése. És az emberek nagy része még ezen a ponton sem fogja fel, hogy ők maguk mit kellene, hogy tegyenek a saját életükért, és itt nem csak az energiaárakra kell gondolni, hanem például arra, hogy a mi házunkban például elég lenne egy szelektív hulladékgyűjtő is a műanyagoknak, ha mindenki összenyomná a palackokat. De nem nyomják össze, így kellett egy plusz kukát rendelni, ami plusz költség.

Összességében tehát én ezt gondolom a legfontosabbnak, és ezért tudunk a legtöbbet tenni a TSZOE -vel: segítenünk kell változtatni a gondolkodásmódon, mert aki mindig másra vár és mástól várja a segítséget, az egy áldozat és az is marad.

THSZ: Köszönjük az interjút és sok sikert kívánunk!

A: Én köszönöm a lehetőséget!

© All rights reserved. Made with love and coffee by WEBOLUTION.