Közgyűlés? Ki nem hagynám! – Andrea Osvart

Közgyűlés? Ki nem hagynám!

Osvárt Andrea

2022. február 08

Sokan nem értik és azt hiszik, megbolondultam, vagy hogy valamilyen furcsa perverzió vezérel amikor alig várom, hogy végre társasházi közgyűlésre mehessek. Megpróbálom elmagyarázni, miért szerettem bele ebbe a műfajba, hogy közösen gondoljuk újra egy olyan jelenségről alkotott elképzeléseinket, amiről senki nem mondta, hogy azt másképp is lehet. 

Mint minden változást kiváltó katalizátor, ez is egy szerelemmel kezdődött:

Történt ugyanis, hogy nagyon szerettem volna összeköltözni a régi szerelmemmel, de amikor szóba került, hogy nálam lakjunk, kikerekedett szemmel és szinte undorodva vont kérdőre, hogy Ide? - hát hogy néz ez már ki? -Miért, hogy néz ki? - kérdeztem - Mint minden más Társasház, ami létezik: lepukkant. Erre ő elkezdte sorolni: A lépcsőház fala nem szürke, hanem mocskos. Szinte már ragad a kosztól. Berepedt és igénytelenül megragasztott ablaküvegek, megsárgult beázási foltok, falból kiálló ki tudja milyen vezetékek, megrongált lift, rozsdaette kapu és bűzlő kukák között nem fogok élni - mondta hidegen és egyértelműen. 

Hirtelen nem tudtam vele vitába szállni. Nem vagyok viszont egy feladós típus, aki olyan könnyen lemond a vágyairól és nem küzd értük. Akkoriban azt gondoltam, ha tényleg “csak ennyi “az akadálya annak, hogy összeköltözzünk, akkor én bizony teszek érte. És tettem is. Ma már persze tudom, hogy valójában nem ez volt az akadálya, hogy összeköltözzünk, de ez egy másik történet.

Elmentem életem első közgyűlésére és szembesültem a “szájtépés” jelenségével. Problémák, sérelmek, elégedetlenség, frusztráció, viszont egyetlenegy konstruktív javaslat sem arra vonatkozóan, hogy no de akkor min változtassunk, hogyan legyen ne így, azaz másképp?

Éreztem, hogy a jelenlévők kicsit ismerik is egymást, ezért próbáltak tapintatosak lenni egymással és a közös képviselővel, de egy óra felhánytorgatás után, hogy mik azok a dolgok, amik az előző évben elhatároztak ellenére nem történtek meg, úgy éreztem, ez így parttalan marad. Mivel korábban soha életemben nem találkoztam személyesen az akkori közös képviselővel, és lehet hogy ezután sem fogok, feltettem magamnak a kérdést: mi lenne, ha nem udvariaskodnék, hanem inkább vennék egy mély levegőt és kimondanám, amit tényleg gondolok? Minden hónapban jelentős összeget fizetünk ki azért, hogy egy szolgáltatást kapjunk, ami nem történik meg. Eddigi életem során azt már megtanultam, hogy embereket megváltoztatni nem lehet, így azt az opciót kizártam, hogy a közös képviselőnek további esélyeket adjunk. Aki eddig is hanyagul végezte a munkáját, az továbbra is csak megúszásra fog játszani, hogy évente egyszer a közgyűlés felmentse és egy évig ismét békén hagyják. Természetesen nem minden közös képviselővel van probléma, de akivel igen, az nagy baj. Be is szívtam azt a nagy levegőt és summa-summárum, 3 hónap alatt új közös képviselőt választottunk.

Ehhez meg kellett világosodnom a tekintetben, hogy ennek milyen adminisztratív és törvényi előírásai vannak, de ezek nem olyan bonyolult dolgok: egy pici időt kellett rászánni, hogy 10% aláírja azt az 1 db. A4-es papírt, amivel a folyamat elindul.

Az új közös képviselő mindenkinek egyből nagyon szimpatikus lett, bár a megválasztásakor kapott egy intő figyelmeztetést a házunk legidősebb lakójától, Kati nénitől, hogy “nem tudja mibe vágta a fejszéjét”. Bevallom, akkor még én sem teljesen. Az új közös képviselő megválasztásával engem is kineveztek, mint a Számvizsgáló Bizottság elnökét. Nagyon jól hangzó és tekintélyt parancsoló titulusnak éreztem, csak fogalmam sem volt róla, hogy pontosan mi lesz a feladatom. No, nem baj, gondoltam, majd kiderül.

Nem derült ki. Vagyis nem volt a munkaköri feladataimról semmilyen leírás vagy előírás. Annyi, hogy ellenőriznem és véleményeznem kell a közös képviselő munkáját. Ok, de konkrétabban? És ha véleményeztem, akkor mi van? Egyáltalán hogy véleményezzem? Mondjam, hogy mi jó, meg mi nem jó? Vagy hogy? És akkor mi lesz, ha véleményeztem? Félek, semmi.

Úgyhogy elkezdtem máshonnan megközelíteni a dolgot:

Mit szeretnék? Ja igen, eszembe jutott: tiszta, kifestett lépcsőházat, biztonságos bejáratot, egy kigazolt, gondozott kertet és így tovább. Na de most hogyan jussunk el ide? Kell egy haditerv.

Haditerv helyett ezeket felújítási, megvalósíthatósági, költségvetési és finanszírozási tervnek hívják errefelé. Hivatalosan. Gyakorlatilag viszont csak józan ész, eltökéltség és némi szabad kapacitás kell hozzá:

  • Miután megtudtam, hogy létezik a háznak Szervezeti-, és Működési Szabályzata, átírtam.
  • A régen berögzült, elavult folyamatokat és módszereket pioneer módszerrel átalakítottam.
  • Az ismeretlen szomszédokat megismertem.
  • A felújítások időrendi sorrendjét átgondoltam.
  • A szükséges pénz nagyságrendjét kiszámoltam.
  • A finanszírozás megvalósíthatóságát átláttam.
  • Majd mindezt, a közös képviselővel karöltve, előterjesztettem, megszavaztattam és elértem.


Nem azért írok első szám első személyben, hogy magamból hőst csináljak, hanem azért, hogy a kedves olvasó megértse, milyen tulajdonosi szemléletváltásra van ahhoz szükség, hogy változást érjünk el.

Senki nem fogja helyettünk megcsinálni

Ezért várom már nagyon az eheti közgyűlést, mert ismét fontos dolgokról dönthetünk, és közösen határozhatjuk el, milyen irányt vegyünk ahhoz, hogy egy kellemes, biztonságos és színvonalas lakókörnyezetet teremtsünk magunk körül, ahova jó hazajönni.

És így lett ebből igazi szerelem. 


A.

© All rights reserved. Made with love and coffee by WEBOLUTION.